fillka

…és eljött az ideje.  A rallyzás és a terepjárózás után nekikezd a csapatunk a DRIFT nevű őrületnek. Ami nagyjából keresztbe autózást jelent. Nagy gáz, füstölgő kerekek, csúszkáló autó. Mindehhez persze hátsókerékhajtás és alapból több mint 200 lóerő kellene… Két napja az autószerelőmnél tett látogatáskor újra elmélkedtünk, hogy is kellene egy minél nagyobb (szigorúan csakis BMW) V8-ast egy minél kisebb kaszniba bepasszírozni. A szörnyű valóság, hogy az udvaron és a műhelyben parkoló versenygépek tanúsága szerint ez lehetséges. Miattam autómataváltó kell, az miatt több lóerő, ezekből kifolyólag pedig még annál is több zseton. Nagyon elgondolkodtam, hogy most érdemes e egyáltalán a terepjárót felújítani vagy adjunk túl az egészen és nyergeljünk át a Driftre. Várakozó álláspontra kerültem, de ha nincs a környezetedben egy dögerős hátsókerékhajtású versenygéped, de csúszkálni akarsz, hát alakítsd úgy a környezetedet! Ma ez össze is jött!  Azt hiszem nem sokan örültünk igazán az ónos esőnek, Filip is egyből zakózott egyet, én is alig tudtam elcsúszkálni az autómig, de összefogva leküzdöttük azt a nyamvadt és csúszós pár métert! Megfogtam a hámját és abba kapaszkodva, hol őt tartottam meg, hol meg fix pontként használva húztam magam lépésről lépésre az autónkig. Otthon először is kiolvasztottam a jég alól a kis terepjárónkat, majd elindultunk… Első felfedezés, hogy difizár hiányában majdnem mindegy hány kerék meghajtott. De utána jött a pörgős, forgolódós rész és ráébredtem: egy eszeveszett őstehetség vagyok a Drift terén (is). Nem kell nekem többszáz lovas, szuper épített gép, csak megfelelő idő!  Bence is élvezte. A "farolgatózás" után, ahogy Ő fogalmazott, elmentünk a terepre egy kicsit. Itt vegyítettük a pattogunk, földet érünk, farolunk technikát, tehát belefogtunk a terepdriftelésbe.