A szociális megértés kérdésénél leragadtam, Csányi professzor felolvasó estjében ez nagyon megragadott. Körülnéztem a tanteremben és azon kezdtem el vigyorogni, hogy azért mégiscsak ironikus egy helyzet, hogy egy szerző felolvassa könyvét, azoknak akik már olvasták a könyvet, tehát mindenki tudja mi fog történni és mégis itt vagyunk ennyien, kisiskolásként pisszenés nélkül figyelünk.
A helyzetet segíti, hogy egyetemen vagyunk, professzor olvas fel és ez egy bevett szokás, de akkor is van egy mókás kicsengése az egésznek. Persze az előadás után ezt szóvá tettem és a könyv szerzője is megértette logikámat. Teszteltem szociális megértésből és mondhatom jó humorral fogadta a gondolatban még egész poénos, de kimondva már nem annyira bájosan hangzó fejtegetésem. Jó volt itt lenni és továbbra is logikai bukfencnek tartom, de az élet pont ettől élhető, hogy nem minden sablonos logikán alakul, ahogyan azt első olvasatra hinnénk. Filip kutyám időnként nagyokat mortyogva nyújtózkodott a pad alatt és aludt. Kint az aulában egy kis nyuszi keltette fel érdeklődését, élénken próbálta játékra bírni, gondolom valami jó kis sípolós interaktív játéknak nézte. Majd egy ugyancsak fiatal vadmacska érkezése hozta lázba, akit kézben nevelnek és igen aktív egy jószág. Nem dorombol, hanem morog, a kutyáktól ösztönösen tart, bár Filipre nem reagált.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.