fillka

Az oktatónk hiába mondta el mikor mi lesz, a pályán azért lányos zavarban voltam. Oszi is először elgondolkodott, és a velem megszokott agility pályarész felé szaladt volna, de utána rájött, hogy most kemény játékot játszunk és elment fürkészni, majd csibészeltünk is. Oktató szerint nagyon jók voltunk, de a vezényszó kiadását határozottan kell megejteni, ami már a bírót is elgondolkoztatja, hogy itt aztán kő keménység van. Persze én félig kérdően félig állító módban halkan közöltem Oszival, hogy ha gondolja és a szabály szerint itt az ideje felőlem nyugodtan mehet csibészelni a velünk szemben hangoskodó oktatóra. A kutya és én is fülig érő szájjal jöttünk le a pályáról, Oszi pattogott körülöttem és én is nagyon hálás voltam, neki, Gazdijának és az oktatónknak, akik a nagyon bíztató kezdetekre tekintettel elhatározták, hogy októberben már el is indulunk valami vizsgán. Nem kell aggódnom minden kezdő ugyanilyen idétlenül, elveszettként érzi magát a pályán, de belejövök. Filip kutyám eleinte ijedten nézte a hadonászó oktatót, mikor még más kutyákat adjusztált, de közöltem vele itt ez a normális, utána már nyugodtan, sőt kíváncsian nézelődött. Szóval kő kemények voltunk. Azt hiszem mi Oszival két Papír-Macsó, jó fogunk kinézni az igaziak között.