A Sportaréna fellépési helyszínből azért előre már lehetett számolni nagyobb közönségre, de mégis meglepett a rengeteg ember. Izgultunk mi is rendesen a tánccsoporttal, hogy jól szerepeljünk.
Nem számítottam ekkora nagyszabású rendezvényre, persze ha előre tisztességesen tájékozódom nem ért volna ilyen kellemes meglepetés. A saját műsorunk után már felszabadultan élveztük a többiek produkcióját a színpad másik oldaláról. A Nemadofel Együttest és egy-egy közös számra meghívott sztárvendégeik produkcióját látva nagyon jó érzés fogott el, örültem, hogy én is része se lehetek ennek az egésznek. Időnként a nagyszínpadra egy-egy sérült kiállt és röviden elmondta gondolatát. A teljesen hétköznapi szavak ebben a környezetben másként találják el a közönséget. Szégyenteljes dolog ez azért a javából, mert most a nagy médiahadjáratban előtérbetolt sérültek, ugyanorról beszélnek, amit mi hétköznap nemigen hallanánk meg. Az egész rendezvény sugallata nem egy szánakozó segítségkiáltás volt, hanem egy bíztatás, hogy hátrányos helyzetűek és épek együtt képesek vagyunk közösen nagy dolgokat megvalósítani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kolenk 2009.01.10. 23:04:26