Lourdes: az egyetlen előre betervezett útközbeni célállomás. Nem várok megvilágosodást, lélekemelő átalakulást vagy csodás gyógyulást. Csupán szemlélődő vagyok, a legrosszabb agnosztikus fajtából. A Pireneusok hegyei ölelésében meseszép helyen fekszik ez a kisváros. 1853-ban egy fiatal kislány víziója alapján indult Lourdes a világhírnév felé. Bernadett a 18 látomása után 25 évvel, meghalt. A holteste nem itt nyugszik, nélküle is megy a zarándoklat-turizmus. Mellbevágó a bóvli-bazársoron, a számos önmagában vagy kutyájával koldulók között végighaladni a kerítéssel körülépített nagyon szép kegyhely komplexumig, amihez tartozik két bazilika és egy kórház. Számos kicserkész-stílusú egyenruhás segítőt látni. A régi-dizájnt követő kordékba húzgálják a betegeket, az apácákkal egyetemben. Nagyipar. Ez a gondolat motoszkál bennem a fényképezgetés közben. Egy megtört anyuka tolja mellettem el, láthatóan súlyosan sérült gyermekét. Kisfiamra gondolok, és hamar átérzem a reménykedők kétségbeesett kapaszkodását. Megértem, hogy kell egy ilyen hely, de zavar a sok ellentmondás... Itt az egész város ebből él, nem is akárhogyan. Nem tudok és nem is akarok dönteni... Szép. Talán hasznos is, de mindenféleképpen sokaknak ez egy megnyugtató biztos pont a zavaros világban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.