A négypontos biztonsági övem a harmadik futamban magától elkezdett kilazulni, a versenytáv felénél már semmit sem fogott rajtam, így zsákként borultam egy erős balos visszafordítóba. Szemből pont egy fotós kattogott én pedig már látni véltem a verseny fotóját: a szellemautó címmel. A jobbos kanyarokkal nincs gond, ilyenkor felpaszírozódok az ajtóüvegre és meg tudom tartam magam, de a másik irányba most csak a kétségbeesett kormány és kézivezérlés kapaszkodás maradt. Az ideális esetben azon ügyködünk a pályán, hogy az autó nehogy felboruljon, én meg most az autóban azon küzdök, nehogy én felboruljak idebent. A pálcás kézigáz megoldásom is lassított a tempómon, most az ülvemaradás küzdelmem még rátett jópár másodpercet a köridőmre. Nem is nyertem semmit. Mondjuk Tesó is csak a 4. lett a Suzuki kategóriába, mert valahogy rengetegen érkeztek pont ebbe az osztályba. Bence a 7. lett a hétből. A díjkiosztón félénken ment ki egyedül a kör közepére, a nyalóka cumiját előtte még elkértük, mondván hogy nézne ki ezzel egy versenyző. A kupának nagyon örült, a sorban utána következő sport-társ gratulációra nyújtott kezét nem akarta elfogadni, ijedten nézett ki rám. Miután meg biztosítottuk, hogy nem a kupáját akarja, csak pacsizás lesz, boldogan belement a játékba. /képgaléria itt.../
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.