fillka

Nagyon alapos felkészülést hajtottunk végre: egy ajándékba kapott ősrégi Garmin GPS kütyüvel és egy vadi új wunder-baum légfrissítős-optikai tuniggal vágtunk neki a versenynek. Kezdeti bonyodalmak támadtak a fedélzeti navigációinkkal, sem Szöszi az aszfalt-navigátorunk, sem Garminkánk, a GPS iránytűnk (mivel térkép szoftverünk nincs hozzá) nem mutatott irányt, csak viccesen annyit jeleztek éppen milyen sebességgel robogunk. Az iránytűnk pár perc után magára talál, de Szöszi csak a futam végén kezdte el ontani okosságait: újratervezés, újratervezés… A periódikusan cseperésző eső ellenére nem sikerült dagonyáznunk, pedig mi kerestük… Volt olyan csapat, aki nagyobb sikerrel járt, de őket ki is kellett menteni szorult helyzetükből. Két igazán küzdelmes helyzet adódott a futam alatt:
1. Messziről átjárónak látszó képződmény, ami helyes irányban mutatkozott. Habozás nélkül elindultunk toronyiránt a szántásban, árkon-bokron keresztül. Közelebbről is átjáró volt az, az autópálya alatt, de a vízzel teli kanálisé és nem a miénk, így maradt a kalandos hátraarc.
2. Wc-s offroad az itinerben is szereplő fogadónál. Hősies kitartással becserkésztük a lovarda vendégmunkásainak szálásán lévő mosdót, az összes lépcsőjével, küszöbével, feljárójával együtt.
Túra kategóriás indulókként egyszer-másszor térugrásokat hajtottunk végre a feladatok között, keresve a komolyabb részeket. Addig-addig kutakodtuk forgolódtunk a kihívások között, amíg egyre csúnyább hangok nem kezdtek előjönni a futómű jobb eleje felöl. Kipróbáltunk a legutóbbi „majd megjavul valahogy” taktikát, de ez most nem jött be. A veszélyesnek tűnő csörömpölésnél visszafordultunk. A már mindegy alapon betértünk enni, mosakodni, folyó ügyeket rendezni, utána világosodtunk meg, hogy lehet az első kerék hajtás racsnija adta meg magát. Gyors teszt után beigazolódott késői gyanúnk. A célban leadtuk itinerünket, és este átvettük oklevelünket meg a puszit a Rajtoló-lánytól.