Önbizalmam csordultig telt. A nap első felében az elmaradt munkákból sikerült jócskán lefaragnom, ez már siker. Délután Oszkár négylábú sporttársammal örző-védőzni mentünk. Külföldi munkálatokból most hazánkban tartó Gazdijával, Beával megbeszéltünk ma kemények leszünk. Oszi tudja mit kell csinálni én viszont nem.
Az oktatónk hiába mondta el mikor mi lesz, a pályán azért lányos zavarban voltam. Oszi is először elgondolkodott, és a velem megszokott agility pályarész felé szaladt volna, de utána rájött, hogy most kemény játékot játszunk és elment fürkészni, majd csibészeltünk is. Oktató szerint nagyon jók voltunk, de a vezényszó kiadását határozottan kell megejteni, ami már a bírót is elgondolkoztatja, hogy itt aztán kő keménység van. Persze én félig kérdően félig állító módban halkan közöltem Oszival, hogy ha gondolja és a szabály szerint itt az ideje felőlem nyugodtan mehet csibészelni a velünk szemben hangoskodó oktatóra. A kutya és én is fülig érő szájjal jöttünk le a pályáról, Oszi pattogott körülöttem és én is nagyon hálás voltam, neki, Gazdijának és az oktatónknak, akik a nagyon bíztató kezdetekre tekintettel elhatározták, hogy októberben már el is indulunk valami vizsgán. Nem kell aggódnom minden kezdő ugyanilyen idétlenül, elveszettként érzi magát a pályán, de belejövök. Filip kutyám eleinte ijedten nézte a hadonászó oktatót, mikor még más kutyákat adjusztált, de közöltem vele itt ez a normális, utána már nyugodtan, sőt kíváncsian nézelődött. Szóval kő kemények voltunk. Azt hiszem mi Oszival két Papír-Macsó, jó fogunk kinézni az igaziak között.
Estére technikai segítségért futott be egy közelben lakó a 2009-es Bamakon induló és szó szót követett, majd hosszas élménybeszámolóink után célként kitűzte a 2010-es rajtnál, ha nem lesz továbbra sem saját lehetőségem saját autójában ott lesz a helyem. Őszintén és szívből jött, ezért tényleg meghatott, de egy Papír-Macsó nem lágyul el. Mondjuk azért sem mert már mellett halálfélelmem van, ezt persze nem mondtam. Elveim szerint, ha még egyszer össze kell törnöm magam, akkor azt én akarom kivitelezni és szeretném én leküzdeni a Bamakot, utasként már lett volna lehetőségem, de ezeket nem mondtam, mert egyrészről nem akartam letörni újdonsült ismerősömet, másrészről lehet, hogy ha csak jövőre jön össze, akkor felülvizsgálom elveimet és csinálok egy igazi Parázós Budapet-Bamakót, ahol igazán végig izgulhatom a verseny minden egyes kilóméterét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.