2007.09.02-05. Barcelona /album/
Éjszakai autózás után hajnalba betoppanunk, fáradtan megpróbálom feltérképezni a kis forgalomba a várost. Végül visszakanyarodok az Ibis hotelhez és kényelmetlen autóba alvás után fél kilenckor bekéredzkedünk a csábító ágyikóba. Estére vissza a központba, ahol elsőre megtaláljuk az emberekkel telített Ramblának nevezett sétáló utcát. Parkolót keresve egy bohóc ugrik az autónk elé és ránkszegezi pisztolyát és járműeltérítés játszik. Szerencsére tényleg csak poén, az előadását nagyszámú közönsége nagy hahotázással nyugtázza. Spanyolországba irtó komolyan gondolják a sétálgatás pozitív hatásait. Hajnalban is erre autóztam akkor is sok ember jött ment ezen a Ramblán, de most este csakúgy hömpölyög az ember áradat. Itt éjjel, nappal zajlik az élet, turisták, mutatványosok, árusok, művészek, koldulók, munkába igyekvők vagy hazafelé tartók, fiatalok, idősek mindenki korzózik. Furábbnál furább szerzetekbe botlik az ember, a Sziget jut eszembe, de itt jóval több egyedi dizájnos alak leledzik. Egyik mellékutcában régi templom vonz magához, a tövében rengeteg fekete pakolászik, egyszer csak hangos policia kiáltozásra felbolydul a tömeg és rohan ki merre lát. A szűk utca végén robogókkal, mikrobuszokkal rendőrök zárják el az utat és elkapkodják akit tudnak, a földön heverő szajrékat pedig a nyomukban lévő kukások dobálják fel egy teherautóra. Mi gyorsan szembe találjuk magunkat a rend kemény őreivel, de gond nélkül tovább engednek. A röpke kalandot kipihenni egy gyorsétterembe beülünk nemezetikaját paellat vagy paetat enni. A gyorsaság az erős túlzás, a három pincér arcán furcsa megvetés ül ki, amint betér egy-egy újabb macerás vendég. Azokat ki kell szolgállni és még kérdezősködnek is. A higénia is elég laza, vakargatják lábuk közét elég sűrűn még szerencse, hogy nadrágon keresztül. Kezdem magam Rejtői környezetbe érezni, ahol ugyan kirabolnak és hátba szúrják az embert, de előzékenyen orvost is biztosítanak mindehhez. A kajánk nagyon sokáig készült, utána elénk vágta a legunottabb, legvakargatósabb pincér. A régi egyszerű paraszt kaját, most drágán árulják a turistáknak, a hagyomány nevében olyan régi elhasznált, ráégett zsiradékos platniba jött a kaja, hogy még Filipnek sem adnék belőle semmit. A nemzeti étel úgy néz ki, hogy a rizsbe beleborítják a hűtő tartalmát és összesütik a csirkét, sertést, marhát, rákot, kagylót és slussz. Még szerencse, hogy szeretem a rizst, tehát jól is lakok.
Mindig a Ramblán kötünk ki, nagyon jópofa nézegetni a festőket, a mutatványosokat, az idétlenebbnél idétlenebbnek öltözött emberszobrokat és persze élvezni a nyüzsgést. Innen nyílik a híres piac a La Boqueria is, ahol a turistáknak pakolnak ki igen látványosan, mi pedig szorgalmasan fotózgatunk is és persze vásárolgatunk cserébe.
Filipet kis küzdelem árán beengedik a La Sagrada Famili-ba, amelyet még most is építenek, pedig Gaudi mester még anno 1883-ban fogott neki az építkezés irányításába.
Fotóalbum: Barcelona
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.